Valami nincs rendben. Ezt már este is éreztem a zsigereimben, és tessék.. A sivatagban víz nélkül képtelenség néhány óránál tovább húzni, mi pedig hiába vittünk magunkkal gallonszámra, a városból, ha valaki rejtélyes módon elpárologtatja azt.. Vagy tudom is én, mit csinált vele. Annyi a biztos, hogy nem az én karavánomnak a tagja és még nem lehet messze.. A nyomait csak egy ideig tudjuk követni csapatostól, így meghagyom a többieknek, hogy menjenek vissza a városba, míg én utána járok ennek az egésznek. Jó nyomkövető vagyok, és kiváló harcos, senki sem kételkedik abban, hogy tudok vigyázni magamra. Különben sem nagyon mernek ellenem szegülni, megtanulták már, hogy kevés az esélyük.
Nem kecsegtet semmi jóval a mocsár, ami felé közeledek. Tudom, hogy a hiénák tanyája, bár azt kétlem, hogy közülük tett keresztbe valaki.
Nagyon kell figyelnem, hová lépek, különben nagy az esélyem arra, hogy itt lelem vesztemet, és ehhez sajnos a köd, amit szinte vágni lehet, szívesen asszisztál. Nyirkos lesz tőle a bőröm és hajam is, ami ezek után testemre tapad. A látási viszonyok egyre csak romlanak, míg végül úgy döntök, hagyom a francba az egészet, és elindulok kifelé... Valahogyan.. Késeim eddig is a kezemben voltak, most szorosabban fogtam markolatukat. Nem messze tőlem halk nesz hallatszott, így visszafogott lélegzettel fordultam a hang irányába, de mivel nem láttam semmit, csak várni tudtam.
Mi van, ha épp egy jól kieszelt csapdába sétáltam? Bravo Jessica..
