James Klist készülő előtörténete

James Klist

Személyleírás

Teljes név: James Klist
Becenév: James
Nem: férfi
Kor: 36 év
Nemi beállítottság: heteroszexuális
Felszerelés: 17-es Darsan, harci fejsze, 3 db-os dobókéskészlet, pléd, kulacs, szappan, borotva, töltények, 5 m-es kötél, egy doboz gyufa, fekete és vörös arcfesték, valamint egy nagyobb bőr táska mindezek tárolására
Csoport: Bandita - Hiénák
PlyBy: Travis Fimmel

Külsö tulajdonságok

Kinézet: Szőkésbarna hajam oldalt borotválva van, a megmaradt hátközépig érő részt pedig befonva vagy összekötve hordom. A Földről hozott emlékek egyike a jobb fülem körül található holló tetoválás. Emellett szakállat is hordok, ami szintén szőkésbarna színű, szemeim pedig kékeszöldek. Testem szikár és erős, magasságom 186 cm, testsúlyom pedig 88 kg. Legutóbb a Földön azt hiszem még ennyi volt... Arcomon néhány sebhely található, melyeket már itt szereztem, Zerilián. Vonásaim kemények, elfedik az idegen szemek elől érzékeny énemet. Minden portya előtt előkotrom táskám mélyéből az arcfestékeim. Ujjaim belemártom, és a szemeim alá húzok egy fekete és egy vörös csíkot. Ez is az ismertetőjegyeim közé tartozik.


Öltözék: Nem sok ruhát hoztam magammal a Földről. Egy farmer-és egy vászonnadrágot, egy lenge lenvászon inget, egy bőrkabátot, egy bőrmellényt, és két darab fekete pólót, valamint egy pár alkarvédőt. Lábbelinek pedig a sok év után is tökéletes állapotban lévő 15 soros acélbetétes, fekete, marhabőr bakancsomat választottam. A zeriliai bandaportyák alkalmával sikerült szert tennem egy barna kapucnis pulóverre, egy pamutból készült rövidnadrágra, valamint egy bőr félcipőre. A régebbi stílusú ruháimat jobban kedvelem, éppen ezért azokat hordom gyakrabban. A bakancs mindig rajtam van, az acélbetét pedig jól is jön a nagy melegben. Az alkarvédő pedig valahogy hozzám nőtt, szinte a védjegyemmé vált itt Zerilián.

Belsö tulajdonságok

Nagyon makacs vagyok, a saját fejem után megyek. Nekem ne mondja meg senki, hogy mit szabad és mit nem. Idegen társaságban nem szeretek a középpontban lenni, legalábbis nem hívom fel magamra a figyelmet. Ha esetleg rám irányul, az már más tészta. Ilyen helyzetekben mindig feltalálom magam és segítségül hívom elbűvölő humoromat és elmondok egy-két eredeti poént. Ilyenkor általában belopom magam az emberek szívébe. Szeretek mindent magam csinálni, nem bízom senkiben sem egy-két emberen kívül. Nagyon jó emberismerő vagyok, nagyon nehezen téveszthet meg bárki. Úgy vélem, hogy a külső sokat elárul egy emberről, ezért mindig aprólékosan megfigyelek mindenkit. Az öltözködése, arcvonásai és viselkedése alapján fel bírom vázolni bárkinek a személyiségét még akkor is, ha csak egy-két perce ismerem. Egy  kéztartás, egy legördülő izzadságcsepp, egy cipő félrefűzése vagy egy ing gondosan megigazított gallérja rengeteget mond nekem. Minden apróságra odafigyelek, így könnyen fel bírok készülni az esetleges veszélyre, de azt is meg bírom mondani, hogy valaki mikor hazudik, s mikor mond igazat. Nálam mindenki tiszta lappal indul, ez nagyon fontos. De ha valaki elront valamit, azt már nem hozhatja helyre, örökös hiba marad. Aki kedves velem, azzal én is az vagyok, de ha valaki rosszat cselekszik, akkor nem bocsájtok meg neki soha. Ha valakit el kell tenni láb alól akkor megteszem, de igyekszem a lehető legkevesebbszer gyilkoláshoz folyamodni. Sosem ölök örömből, kivéve ha a bosszúvágy fűt. Erre eddig egyetlenegyszer volt példa. Egyébként az a tipikus "ami a szívemen, az a számon" típusú ember vagyok. Gyakran teszek olyan megjegyzéseket is, amiket nem kellene.

Történet

3087. telén születtem, New York külvárosában, egy lepusztult környéken. Az első emlékeim már az árvaházból vannak. Anyám, apám elhagyott, nem érdekeltem egyiküket se. Az árvaház nevelői azt mondták, hogy egy férfi talált rám a kukák között és ő vitt be az intézetbe. Ott éltem 6 éves koromig, és be kell valljam nem volt valami jó életem. Kevés ételt kaptunk, szakadt ruhákat, ráadásul a nevelők se szerettek minket túlságosan, csak a kevéske fizetés miatt maradtak ott velünk.
6 éves koromban viszont kezdetét vették diákéveim és nagy szerencsémre állami támogatással kollégiumba kerülhettem. Így végre otthagyhattam az árvaházat. Saját magam is meglepődtem tanulmányi teljesítményemen, ugyanis minden tantárgyból kitűnő lettem. Ezért később bőségesen meg is jutalmaztak pénzzel és könyvekkel.
Középiskolai tanulmányaimat egy helyi gimnáziumban kezdtem el, ahol végre egy igazi barátra is szert tehettem. Ő volt Harry. Vele nagyon egy húron pendültem, rengeteg közös dolog volt bennünk. Az iskola elvégzése után is sülve-főve együtt voltunk, egy ideig közös lakásban is éltünk.
A bolygónk állapota pedig olyannyira rossz lett, hogy kénytelenek voltunk elhagyni azt. Harry és az ő szülei társaságában fel is szálltam egy űrhajóra. Mikor megérkeztünk Zeriliára, úgy döntöttem itt maradok. Nem tudhattam, hogy az űrhajó talál-e másik élhető bolygót, és már csak ezért is itt maradtam. Új hely, új élet. Szerencsémre Harry is velem tartott, de szülei továbbmentek - mondván, hogy ez túl veszélyes hely lenne nekik.
Harryvel mindenben segítettük egymást, így simán ment minden. Egyikünk sem szenvedett hiányt semmiben, mindig kisegítettük egymást. De mint mindenhol, itt is hamar ellenszenv támadt az emberek között. Harryvel együtt az elsők között csatlakoztam Liamhez és le is telepedtünk a mocsarak közelében.