Dr. Gregory S. Severald
Teljes név: Dr. Gregory Selton Severald
Becenév: Doki
Nem: férfi
Kor: 32
Nemi beállítottság: hetero
Felszerelés:-Napszemüveg
-Ing
-Orvosi köpeny
-Karóra.(Kissé Steampunkos a sok javítgatástól)
-Elsősegély pakk: Adag víz,kötszer, 2 adrenalin injekció
-Üveg kloroform
-Kendő
-Üveg orvosi alkohol(98%)
-Üveg sebbenzin
-Öngyújtó 1 doboz cigivel
-Sztetoszkóp
-Ódon Revolver, csontmarkolattal(töltényekkel)
-Doboz szintetikus drog(32 darab pirula)
-1 Flaska morfium
-Orvosi szike
Csoport: Városlakó
PlyBy: Bradley Cooper
Hivatalos munkájához képest termetes sportos alkat. Átlagosnak mondható 180-as testmagassághoz hosszúkás haj és az utcán narancssárga napszemüveg társul. Munkahelyén a napszemüveget leváltja egy fehérköpeny. Szereti a kényelmes valahol mégis elegáns öltözetet. Több, egyforma vászon inge van amit visel, alá egy drapp vagy világos barna nadrágot húz és bőrcipőt. Melegebb napokon hajlamos félig esetleg teljesen kigombolva tirpák módon hordani az ingjét. Ezt a lazaságot munkahelyére érve azonnal levedli.
Magabiztos, ez első ránézésre is érződik rajta. Kissé arrogáns beszédstílusa szintén ezt hivatott nyomatékosítani. Ő maga is úgy véli, hogy teljesen jogosan hordja fenn az orrát. Főleg, hogy ezzel a stílussal jól képes leplezni hátsó szándékait. Bármennyire is tűnik egyenes embernek és igyekszik ezt másokban megerősíteni valójában minden tette mögött valami csúnyaság húzódik ami az ő javát szolgálja, még ha csak később is érik be a gyümölcs. Ügyel az image-re. Hajlamos azt az érzést kelteni az emberekben, hogy ismerik, pedig már rég nem él 1 olyan személy sem aki elmondhatna róla bármit aminek van igazság tartalma. Valahol belül élvezi, hogy átveri és tévhitekbe kergeti az embereket miközben ő tudja a teljes igazságot. Olykor-olykor elhint néhány olyan információt amin akár hosszútávon lebuktathatja. Ugyanis néha elkapja a vágy hogy felfedezzék és megmutassa a városnak, hogy ő bizony mindenkit sikeresen becsapott. Ezzel is növelve az egóját. Összességében egy 2 színű alatomos, hazug ember aki semit sem csinál ingyen. Ráadásul mindig a háttérben mozog.
Erőm tejében voltam mikor először megcsapott az a szél amely a világ végének illatát hordozta magában. Az árak felszöktek, a pórnép még inkább elszegényedett. Fosztogatni kezdtek. Rengeteg sérült volt így a rendelőm teli s tele volt sérültekkel. A gyilkosságok és az erőszakok száma az egekbe szökött. A mi környékünket is elérte az őrület hulláma. Akkoriban sok csapás ért így ez a világvége számomra éppen kapóra jött. Mit volt mit tenni, kihasználtam a káoszt és vadállat módjára jómagam is tombolni kezdtem. Rengeteg vér és nem kívánt terhesség száradt a lelkemen. Akkor és ott ez egyáltalán nem számított bűnnek. Sőt. Ez egy életforma volt abban a pár hétben. Míg nem egy koránkezdett reggel az égre nézve űrhajókat láttam távozni a földről. Ekkor megmozdult bennem valami. Ami először a reggelimet lökte ki az alattam bőgő nőre majd lassan kitisztította a fejem és erőt vett rajtam az élni akarás. Félre löktem a csupasz testet és a város felé siettem. Csalódva konstatáltam hogy nyakig véresen 1 szál semmiben félrészegen koszosan büdösen nem engednek fel a hajóra. Egy kis csellel sikerült a tömegből kicsalni egy orvost. Elég volt csak segítségért kiabálni a sikátorban. Azonban kettőnk közül csak én álltam vissza a sorba az ő ruháiban. Amikor látták, hogy felmutatok valamiféle iratot már tuszkoltak is be a hajóra. A bolygót lehagyva lecsillapodtak a kedélyek és lassan megkezdődtek az adatfelvételek ellátások. A Saturnusnál járhattunk amikor realizálódott bennem, hogy élek és mi minden borzalmat követtem el. De az nyugtatott, hogy élek. Nekem pedig ennél több nem is kellett. Azóta nyugodt vagyok, visszatértem a praxisomba és a hajón is orvosként segédkeztem. Sok-sok bolygón megálltunk de egyik sem volt túl szimpatikus amire azt mondtam volna, hogy maradok. Azonban egyik leszállásnál jött egy belső ellenőrzés. A Doki akit kinyírtam annak a felesége egy másik hajóról tudomást szerzett az ittlétemről. Mondani sem kell ,hogy ha engem találnak az ő nevével az első csillagnál kiraknak, hogy menjek gyalog. Ahogy a bolygóra tettük a lábunkat felszívódtam. Egy pár napot étlen és szinte szomjan kellett eltöltenem ebben a kietlen pokolban. Végül az itt maradók kipakoltak a hajók pedig tovább álltak. Én pedig visszakecmeregtem a városba a kapun még sikerült beesnem. Néhány nap múlva tértem csak magamhoz egy kórházi ágyon. Ott közölték velem, hogy a hajó pár hét múlva visszatér, hogy lerakják a feleségemet és a gyerekeket. Itt volt pár húzós hetem ami idegeskedéssel és tervezgetéssel töltöttem. Végül eljött a nagynap. Kicsaltam a családot egy távoli lapos hegy tetejére mondván, hogy ott milyen romantikus lesz. Egy idős fazonnak az elmúlt hetekben kicseréltem a gyógyszerét és a számításaim szerencsére helyesek voltak így a méreg aznap reggelre végzett is vele. Kivittem a városból ám a temető helyett a hegy felé vittem. A látóhatárt elhagyva felkoncoltam és vérző testét a kocsi után kötöttem. Tettem vele egy kört a veszélyzónában ahol a Wardok éltek. Ott vágtam rá egy nagyobb sebet, hogy frissebb vér patakzon ki belőle a távoli üvöltésekből hallottam hogy szagot fogtak így odaléptem kicsit. A hegyre érve eloldoztam a hullát és a Wardoknak hagytam elemózsiáért. Biztonságos távolból figyeltem ahogy a család néhány biztonsági kíséretében felmennek a hegyre. nem tudom milyen messze voltam de valószínűleg a városig elhallatszottak a halálsikolyok és a lövés hangok is. Végül visszatértem a városba saját magam ejtett sebekkel, zihálva, a kocsit itt ott megütlegelve színlelve a valós támadást. Az elkövetkezendő évek szerencsére békében és nyugalomban teltek. Hosszú évek alatt sikerült összetákolnom egy aszaló berendezést. Kissé ugyan megbütyköltem hogy egy ember is simán beleférjen. Minden rendes orvos tudja hogy az ember jelentős százaléka víz. Szerencsémre sok betegeskedő ember van és öregekből sincs hiány. A hullaházban az egyik kamrába szereltem be az egészet. Egy emberi hullából igen jelentős mennyiségű tiszta vizet tudok kinyerni saját szakállamra. Sajnos az öregek így is elég fonnyadtak. Szívesebben mérgezek allergiásokat és rendszeres gyógyszerszedőket. Rajtuk nagyobb hasznom van. Néhány vándorral sikerült felvennem a kapcsolatot. Ahogy más vadászokkal is. Sokukat hoztam vissza a halál torkából. Cserébe nem kértem sokat. Csupán néhány hetente 1-1 Ward vagy Ronax hullát. Az se gond ha anyát hoznak a kölkökön is egész jó áron túl tudok adni. Szerencsére a hullaházba csak nekem van bejárásom így teljesen jó feketepiai üzletek lebonyolítására. Pláne hogy senki sem tudja, hogy a rejtélyes árus maga a Doki nem pedig aki estére feltöri az ajtót a csere lefolytatásához. Megfelelő fórumokon bárki megtudhatja az éjjeli cserék időpontját. A szabály egy szerű. Bejössz, kinyitod a bérelt hullatárolódat, kiveszed a kisállatot és berakod a vizet/enregiát. Majd csöndben távozol. Ha mással találkozol nem leskelődsz, nem balhézol, semleges fekete terület. Nem számít, hogy ellenséges karavántag vagy bandita.
Ezekből a piszkos kis üzelmeimből amik nehezen de jól beindultak rengeteg plussz vizem és energiám van. Nappal mérgezem a következő adag vizemet, este pedig nyugodtan alszok míg a hullaházam amolyan szívként pumpálja a feketepiac vérkeringését. A kiszipolyozott mumifikált holtestekben is találni ám bőven eladni valót. Csontok, szervek(ezek inkább frissekből vannak félretéve). A Ward csontpor(már ha szabad…
) pedig igen erős ajzószer. Szagtalan íztelen por erős hatással. Sok buta beteg emberen sikerült kikísérleteznem, hogy a Ward vagy a Ronax testrészek valamelyike van e hatással az emberi szervezetre. Egyenlőre csak a Ward csont őrleménynél láttam hatást. Furcsa anatómiájuk ellenére egész jól meglehet tanulni, hogy kell őket boncolni. Mai napig nem hiszem el, hogy ilyen jól lehet velük kereskedni. Bár megértem. Egzotikus háziállatok, esetleges trófeák kitömve, vagy szép faliszőnyeg.
Sajnos mostanság néhány beszállítóm elhalálozott így kissé visszaesett a forgalom Ward és Ronax téren. Ezért voltam kénytelen feljebb vinni az árakat, és korlátozni a kiadásokat belőlük. No meg a piacnak sem tenne túl jót ha telítve lennénk belőlük. Ezért az elmúlt félévben zárlat volt belőlük. Egyik beszállítóm jelezte, hogy hoz egy nőstényt meg 3 kölköt. Ki is hirdettem, reménykedve hogy a banditák majd jelentkeznek érte. Tudtommal emberhússal igen jól idomíthatók és taníthatók ebbe na korban… Lehet fel kéne dobnom az öreg Magdalent. Holnap úgy is jön kezelésre…
