Jeff kocsmája

Hamarosan...

Folyton a nyakamban a szervezés, a csapatom még mindig kint van, én pedig azt hiszem a következő csapatot akarom összeszedni. Pontosabban nem is egyedül, de a többieket nem fárasztom azokkal a problémákkal, amiket úgysem tudnak megoldani.. Voltaképp nem is járnunk sokat a városban, muszáj mindig úton lennünk.. Úton lennem - ha úgy tetszik. Ez már hozzám nőtt, ez van. Nem vagyok egy nyugodt fajta.
A srácok elütik az időt, gondolom a családjaikat látogatják meg, én pedig Jeff kocsmájába megyek. Nem célom berúgni, nem vagyok egy alkoholkedvelő típus, de a tulajt bírom. Meglepően jó is a kapcsolatunk, így senkinek nem rebben szeme, mikor nagy vigyorral lépek a pulthoz, hogy aztán félig áthajoljak felette és így köszöntsem. Nem.. nem vagyok ismerős arc, annyira nem, hogy mindenki tudja a nevemet, meg úgy alapból azt, hogy ki vagyok, és ki nem.. Nem is szoktam felhívni magamra a figyelmet. A külsőmmel legalábbis nem. Most sincs rajtam semmi kihívó, sőt, inkább alul öltözött vagyok a helyhez, meg a társasághoz, ami a kissé átizzadt felsőmet illeti. Hiába jár estére, még most is meleg van, én meg egész nap futkostam, időm és energiám sem volt, hogy magammal foglalkozzak. De ez minden. Senki sem róhatja fel nekem.
- Jeff, jöhet a szokásos.. - kopogtatom körmeimet a pulton, mintha türelmetlen lennék, de szó se róla, azt hiszem a kissé ismerős, vagy inkább nem annyira idegen környezet kezd feloldani. És a szokásos kis italom.. Igazából fogalmam sincs, mit tesz bele, de ha tudnám lehetséges, hogy nem innám meg, mert.. Hát mert..